A görög gyarmatosítás
- a Kr. e. 8-7. században, mintegy 200 éven át a görög városállamok a Földközi-tenger és a Fekete-tenger vidékén nagyon sok gyarmatvárost hoztak létre
- a konkrét területek:
- a Fekete-tenger partvidéke
- Dél-Itália, Szicília
- Észak-Afrika
- a Földközi-tenger nyugati fele
- a gyarmatosítás oka
- a túlnépesedés
- a görög világ hegyes vidék, kevés a termőföld, ha egy polisz lakóinak száma nőtt a terület nem tudta eltartani a megnövekedett népességet
- a lakosság számának növekedését nem követte a gazdaság fejlődése
- az arisztokrata földbirtokosok gyakran felvásárolták a földeket, így sokan maradtak föld nélkül
- őket az adósrabszolgaság is fenyegette
- a belső politikai harcokban a vesztes fél gyakran keresett inkább új hazát
- pédánk a Korinthosz, Théba és Athén között fekvő kis Megara volt, amely az egyik legnagyobb gyarmatalapító
- az anyaváros (metropolisz) és a gyarmatváros kapcsolata
- az anyaváros érdeke az volt, hogy gabonát kapjon, hiszen a túlnépesedés pont emiatt következett be
- a gyarmatváros érdeke az volt, hogy készárúkat kapjon
- a kapcsolat: a gyarmatváros gabonát ad, onnan szöveteket, kerámiákat, szerszámokat, fegyvereket, feldolgozott élelmiszereket (olaj, bor) hoznak vissza, ezeket közvetítő kereskedelemre is használták, amivel olyan dolgokat szereztek be a környezetükben élő „barbár” népektől, amire nekik és az anyavárosnak is szüksége volt: nyersanyagok, mint fémek, szőrme, rabszolgák
- így lényegében kettős kör alakult ki, a görög városok és a gyarmatok és a gyarmatok és a barbárok között
- a gyarmatosítás hatása az anyavárosokra
- ahol import gabonából meg tudták oldani a népesség ellátását áttértek a kedvezőbb és jövedelmezőbb termékekre
- szőlő, olajbogyó, zöldségfélék
- nőtt a kézművesek jelentősége (hiszen piacuk is nőtt)
- fejlődött az ipar, főleg a fémfeldolgozás
- megnőtt a hajótulajdonos kereskedők súlya
